A napokban az egyik internetes oldalon, a komment.hu-n terjedelmes írás jelent meg egy fiatal újságírónő tollából, amelyben a cikk írója a pedagógusokat, munkájukat igencsak negatív színben tünteti fel. Szerinte a tanárok kiégetten, rosszul végzik a munkájukat, nem képesek lépést tartani a korral. Természetesen a cikkben megkapják a magukét a szakszervezetek is (név szerint említve a Pedagógusok Szakszervezete), amelyek költséges ötleteikkel segítenek elmélyíteni a szakma válságát, gátolva a megújulást.

A cikkhez számtalan hozzászólás érkezett, köztük rengeteg pedagógus is, akik árnyaltabb képet, és munkájuk megbecsülését kérik számon az ifjú titánnőn. Semmilyen személyes elérhetőség nem volt feltüntetve, ezért a 178. hozzászólásban a Pedagógusok Szakszervezete nevében szólítottuk meg az újságírót, felajánlva neki egy személyes beszélgetést, akár egy működő közoktatási intézményben, hogy valós képe lehessen a közoktatás helyzetéről, problémáiról, a pedagógusok munkakörülményeiről, tevékenységéről.

A hölgy egyáltalán nem reagált a meghívásra, pedig az oldal moderált, tehát van aki elolvassa a hozzászólásokat.

Ezért most itt az internet nyilvánosságát felhasználva megismételjük a meghívást, illetve nyilvános vitát kezdeményezünk a cikk állításairól. Az a véleményünk ugyanis, hogy sommás, leegyszerűsített ítéletekkel nem helyes egy szakmát kívülről, megfelelő kép és információk birtokában sértegetni, következmények nélkül. Természetesen nem kívánnánk a sajtó szabadságát, vagy az internet szabadságát kétségbe vonni, de véleményünk szerint egy felelősen gondolkodó újságíró vállalja fel állításait, és az érvek ütköztetésének lehetőségét. Úgy véljük, hogy különösen a jelenlegi helyzetben, mikor szakmánk és a tanulás presztízse különben is alacsony, jogunk van egy elfogulatlan, hiteles képre a médiában.

Végezetül megismétlem a hozzászólásunk utolsó néhány gondolatát:

"Kérem, mindenki tegye fel először magának a kérdést, milyen iskolát akar. És erre mennyit áldoz Ő, illetve az állam. Minden nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy a társadalmi esélyegyenlőségek leküzdésének, az országok versenyképességének legfontosabb eszköze az oktatás. Ha ezt az elvet elfogadjuk sokkal könnyebben jutunk majd közös nevezőre.
Egyszer valaki azt mondta: aki nem épít iskolát, majd építhet börtönt. Javaslom, gondolkodjon el ezen mindenki."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.